Imádom az együttest, imádom a zenéjüket, imádom ezt a számot, hát mi kell még?
Október 13. Dürer The Dillinger Espace Plan, Cancer Bats!!!
November 21.(szombat) Flood of red, House vs hurricane, Heights (2kilóért megéri)!
Közben egyre olybá tűnik, hogy az ALLEYESONME is ellejt 1-2 kósza koncertet, ami augusztus vége és szeptember vége között várható. De szerintem inkább szeptember.
Halkan még hozzátenném, hogy aug 22-én MMA bemutató meccsem lesz és szeptemberben elindulok egy nyitott MMA amatőr bajnokságon, aztán meglátjuk mi sül ki a dologból.
Emlékeztek, amikor a hullócsillagokat említettem egy régebbi posztomban? Hát pont ezekben a napokban van és összesen néztem az eget maximum 5 percig. Nem adok több esélyt a dolognak. Úgy érzem mindenféle isteni erő és hullócsillagok kémlelése nélkül is képes az ember dolgokra és én a saját erőmből fogok mindent elérni, amit elérek.
The Dillinger Espace Plan - Widower
You were a face in the crowd
I threw myself onto you
I tried to take you away
I didn't know how to do
But I could not give you the most
Some things I said were never true
Yet still we clung to a ghost
I feel so bad you never knew
I felt like you should know but I could not tell you so
When you walked away I breathed your name
As you walked away
As you walked away
We can never get back what we choose to throw away
When you walked away I breathed your name
As you walked away
As you walked away
We can never get back what we choose to throw away
I don't know how to hold onto something
That seems determined to grow by the day
Every time I think I can handle
You only seem to get further away
I never realized just how hard it was for a person like me to do
For a person like me to do
When you walked away I breathed your name
As you walked away
As you walked away
We can never get back what we choose to throw away
When you walked away I breathed your name
As you walked away
As you walked away
We can never get back what we choose to throw away
I couldn't watch you wishing for something
That seemed more impossible by the day
Anytime I saw your expression
I only seemed to run farther away
I never realized just how hard it was for a person like me to do
Obsessed with thoughts that deform
Held on by hope too well worn
Crippled because of dreams that eclipse reality
Crashing into truths we don't perceive
We don't perceive
I couldn't hold on to the things that mattered to you
It was my big mistake
Thinking there were two roads to take
As you walked away (as you walked away)
As you walked away (as you walked away)
As you walked away (as you walked away)
As you walked away
As you walked away
Petivel nem tudtunk elővételben jegyeket venni, így a helyszínen kényszerültünk megoldani a dolgot, persze drágábban, de ez már nem számított, Converge bőven megéri. Meg is érte! Előtte ittunk egy sört meg Peti elszívott jó pár cigit, aztán bementünk. Kvelertakék indítottak egy elég vikinges, black metálos dologgal. A 2. szám után vettem észre, hogy 3 gitárosuk volt, a bassgitároson kívül és ebből az egyik ujjal pengette az elektromosgitárt. Megjegyezném, szétszakítja az ujjakat, de ha neki ez így jó, akkor hajrá. Sok embert bepörgettek a vikinges zenével és megadták az alaphangulatot. Az egyik roadjuk felvett egy viking sapekot és kiált headbengelni a színpadra majd bement ő is a tömeg közé. A következő banda a Gaza volt. Fura megjelenés és összhatás, 2 méteres énekes, egy gitáros(+1 basser) és egy nagyon jó dobos. Az énekesük alapból érdekes volt, érdekesen mozgott és átadott egyfajta depresszív érzést az érthetetlen ordibálásával. De összességében Petit és engem sokkolt ez a banda, nem tudtuk hol vagyunk, olyan semmilyen, de mégis depresszív érzéseket közölt a dolog, talán melankólia lehetett. Nagyon káosz zene, nem nagyon voltak benne ismétlődő részek vagy akármi, a dobon sem, csak csapkodás eszeveszett tempóval és össze vissza riffelés a gitáron. De mégis jó volt, vagy nem is tudom, sokkoló, durva. A basser sokszor beordibált, de volt, hogy fele számot az énekessel együtt énekelte. Az utolsó számon a gitáros levette a nyakából a gitárt és elkezdett pörögni vele és úgy gitározott, majd a szám végénél eldobta. Majd a várva várt Kylesa következett. Ők sem egy szokványos banda. 2 dobos, 2 énekes gitáros és ebből az egyik nő. Jó kiállású csaj volt és elég jól gitározott és persze akadt rajta sok tetkó is. A másik gitárossal felváltva énekeltek, de legtöbbször inkább csak ordítva beszéltek. Az utolsó pár számnál már untam, mert nagyon hasonló volt a számaik felépítése még a szöveg is, vagy csak az ének, nem tudom, de már untuk. És inkább vártuk a Converget. Nem hiába ők voltak a fő zenekar, ők voltak a nap fénypontja is. Amikor elhangzott a No heroes, az Axe to fall és pár általam kedvet szám, nem tudtam megállni, hogy be ne ugorjak a moshpitbe. Mentek a kezek lábak rendesen, de - ahogy Misi megmondta- a divatbemutató jellege is megvolt, mert érdekesmód nem nagyon láttam egyenessapkás, fültágeszes arcokat mosholni. Kis szarrágó mindegyik, kiállnak a fejüket rázni. De ezzel nem nagyon foglalkoztam, ami közbe emberek fején mászkáltam és ütöttem aki előttem van. Majd megpróbálok képeket szerezni. Converge egész kiállásában nagyon pozitív volt, nagyon király banda. Az énekes meg beteg arc, olyan fejeket vágott meg úgy mozgott néha, hogy az hihetetlen. Tényleg mintha nem is ember lett volna. Ezen kívül az éneket a gitárosok segítségével teljesen át tudta adni, nem voltak hibák meg kiénekelhetetlen részek, amiket csak a studióba széteffekteztek, majd koncerten már nem lehet ezeket visszaadni. Ők visszaadták a felvételeket és még többet is, a látvánnyal és a hangulattal. Szóval örültem nagyon. A koncert után az énekes az elől álloknak mind egyesével kezet fogott és megköszönte, hogy eljötte és így tett velem is mert a mosh végére valahogy ott maradtam. Koncert után elmentünk és találkoztunk Peti báttyával és kiültünk a 9. kerbe a "törzshelyükre", ami egy boltnak a lépcsője volt. Ott iszogattunk meg dumáltunk. Elég érdekes volt, mert szinte mi voltunk ott az egyedüli magyarok. Mindenhol túristák. Odajött egy brazil srác hozzánk és segítséget kért, mert ellopták a pénzét és másnap 2kor indul a gépe, Ferihegyre kellett jutnia. Kizárt volt, hogy pénzt adjunk neki, meg a taxi amúgy is drága lett volna. Peti báttya a telefonján fogta gyorsan és kikereste a brazil nagykövetség számát és beírta a srác, meg még dumáltunk vele egy kicsit. Elég fogyi lehetett, mert amikor kérdeztem, hogy "Where are you from?" Ő csak annyit ismételgetett, hogy "Brazil, you know football" mondtam neki, hogy "Yes I know, and brazilian jiu jitsu, Grace jitsu" Ő erre csak "Yes, Brazil,football", fogyi. Aztán idegesítő tetkókban bővelkedő olasz túristák jöttek és elsőre 1-2 közülük hardcoreosnak tünt fej meg tetkók alapján, de elvetettük az ötletet, mert Lady Gaga egyik számát dúdolták és a dunapartra akartak eljutni valami discoba, természetesen mi ebben is segítettünk. Aztán felmentünk Peti báttyának a kérójába és ott dumáltunk tovább, majd elhúztunk aludni. Másnap még bandáztam Petivel és elkísértem a Szigetes melójának a találkozójára, majd közúti torlódások miatt nagy nehezen, de hazaértem.
A tegnapi nappal sok mindenre rájöttem. Például arra, hogy nagyobb és nehezebb egy traktorgumi, mint bárki gondolná. Elég durva, hogy a nagy MMA-sok egyedül gurítják ,emelgetik stb. Tudnak valamit. Mi pedig ketten is alig bírtuk el. De én azért örültem, mert Misi elmesélte közbe a tábori élményeit, ő pedig azért örült, mert nem egyedül kellett hazacipelnie. Ez után persze mindkettőnknek jól esett egy fíííínom barna sör és eközben rájöttem sok minden másra is. Például, hogy önmagunk lehessünk, néha meg kell bántanunk embereket. Sajnálatos dolog, mert nem szeretek senki bántani, sem testileg sem lelkileg, aki nem érdemli meg. De ahhoz, hogy az lehessek, aki vagyok, ezt muszáj néha megtenni, akármennyire fáj és nem akarjuk. Talán szabad vagyok, talán ezt akartam, mégis bánt. De tegnap akkor voltam igazán önmagam, amikor kint ültünk a lépcsőn Misivel, barna sört ittunk és dumáltunk mindenféléről. Ehhez nem kell más, főleg nem nők. Nők akkor kellenek, amikor éppenséggel más szügségleteink lennének, akkor meg természetes, hogy nincs senki vállalkozó szellemű leányzó. Nem is baj. Csak zenélni, bandázni, bunyózni és bulizni akarok, a saját magam elképzelése szerint. És ebben most pillanatnyilag más nem kaphat helyet. Ma edzés is lesz szerencsére és utána egyből megyek Convergre. Ez is én vagyok. Én leszek, aki akkor lesz és nekem csak ennyi kell.
Végre van egy időpont, amire össze kell szednem magam. A legrosszabb állapotomban is megcsinálom a heti 2 edzésemet és még mellette, ami kifér, általában még 2 edzés össze szokott jönni. Szóval MMA bemutató meccs, vagy ha nem lesz ember, akkor muay thai. Mindenesetre megmérettetés. Végre. Kiderül hol is állok azon a bizonyos tudás létrán. Lehet, hogy az alján, de az is kiderülhet még, hogy feljebb mint gondoltam. Egyszerre tölt el a dolog jó és rossz érzéssel, de inkább jóval, mert azt érzem többet tudok, többet bírok és sokkal jobb leszek, mint voltam és lesz mögöttem végre egy olyan edző, aki meccs közben is fog tudni segíteni és ezen kívül eddig tőle tanultam a legtöbbet, azt hiszem. Az együttessel most beszívtuk, nem léphetünk fel azzal a 2-3 kaptafa metalcore bandával, mert nincsen referenciánk, vagyis felvételünk, viszont az 1 éves számaink is verik azokat, akikkel felléptünk volna és a srác, aki szervezte a bulit sem volt teljesen korrekt, meg hát a Crazy Mamába fellépni minek, ha a Dürerbe is lesz rá lehetőségünk 1 éven belül? Inkább kivárjuk és csapunk egy jó bulit korrekt bandákkal és arcokkal. A haditerv most csak annyi, hogy stúdió felvétel annyi számról, amennyiről tudunk, az sem baj, ha csak 2-3 számot sikerül felvenni. Eközben meg szeretnénk egy laza bulit valahol Szentendrén. Holnap fel is hívom az illetékest. Viktor pedig a stúdiót hívja fel és már ezzel is közelebb leszünk a dolgokhoz. Új számok faszák, lesz teljesen magyar szövegű szám is, szóval senkinek egy rossz szava sem lehet majd, ha meghallják azt a bizonyos ep-t, ami még csak a fejünkben létezik. Én ezerrel azon leszek, hogy ezeket összehozzam. Ekkor leszek igazán csak boldog, mást nem is akarok. Szóval mindenkinek sok sikert az álmaihoz. Nem azt mondom, hogy mindent megtettem, de sokat és akármi is lesz, nem fogom azt gondolni, hogy kidobott idő vagy erőfeszítés.
Jó, igen tudom, elbasztam. Nem kellett volna ennyit írni, inkább csak valami kicsit hosszabb élménybeszámolót, de ez nagyon hosszúra sikeredett, így eddig nem túl sokan jeleztek vissza, akik elolvasták, ebből pedig csak arra tudok következtetni, hogy senki nem olvasta el, ami nem bánt meg semmi ilyesmi, én vagyok a hülye. Na nem baj, legközelebb odafigyelek. Aki meg netán tán végigolvassa, annak előre is köszi a vesződségek miatt, mert szerintem annyira nem éri meg elolvasni. Velem nincs semmi, mondhatnám, hogy nem történik semmi, de nem teljesen így van. A nők szokás szerint nem érdekelnek, egyre keményebben edzek és gyúrogatok, a bandával is jól haladunk. Augusztus végére szervezgetünk egy koncertet, ami csak addig jutott el, hogy lesz 4 banda, 2 kaptafa metalcore 1 deathcore meg mi, egy belvárosi klubban. Nem hangzik rosszul és eddig úgy tűnik minden oké. A japán mesterhez sem látogattam még el, de ha minden igaz a jövő héten el fogok, már nagyon kiváncsi vagyok miféle edzéseket tarthat. Szóval végülis, velem nincs semmi.
A legtöbben már számolják az edzéseket és mivel ma van az utolsó nap így már csak két edzés maradt. Milyen jó is túlleni néha az edzéseken és becsobbanni egyből a Balatonba, majd megkajálni, aludni és ugyanez az eszi edzéssel. Reggel nagyon meleg volt. Volt vagy 40 fok és bemondták a rádióba, hogy nem ajánlatos kimenni futni a meleg miatt. Mi azért lefutottuk a jól megszokott 2km-et és nem volt benne semmi különös, leizzadtunk kicsit, nagy dolog. A reggeli edzésen szokás szerint erősítés kifulladásig,pao és egymás rugdosása. Tibivel paoztunk és térdelni kellett. Nem tudta mi az a pattintott térd rúgás. Annyi lett volna a dolog, hogy állást vált gyorsan és megtérdeli elöl lévő lábbal, de nem ment neki és felidegesítette Brutit ezzel. Ő volt az egyetlen, akit körcombosra küldött a tér közepére és ha valaki kicsit rúgott volna, szintén maradhatott volna a combrúgások tengerében.
A délutáni/esti edzésen pedig pontkesztyűztünk egymásnak. Tibi nem is nagyon edzett, annyira fájtak a lábai, nem is tudom miért. Zolival technikáztam és pontoztam. Durva állóképességről tettünk tanubizonyságot az előző pár napban, de ez az edzés mindent überelt, nagyon durva volt. Kb 15-20 percig majdnem folyamatosan kellett csak az egyikünknek ütni/rúgni az alkaros paot, majd kaptunk csak pontkesztyűt ütésre és még egyszer ugyanez a kör, csak rúgások nélkül és még erősítés a végén. Aztán Bruti szólt, hogy bandázst vegyünk fel és cipőket, akin van vegyék le. Tudtam, hogy valami csel lesz, mert egyik edzésen sem vett bandázst. Mindenki hulla volt, még egy sparring meg is ölt volna mindenkit, de hát ha ezt akarja, mit csináljuk. Nem volt ott a bandázsom, így nem tudtam felvenni. Bruti elkezdett ordibálni, hogy itt kéne lennie mindig az edzőcuccoknak stb, de igazából rajtam is csak párszor volt, mert egy volt összesen és már nagyon büdös volt, hiába mostam ki.
Vártuk már, hogy mit akar és oda is súgtam Zolinak, hogy ebből Balaton lesz. Majd Bruti elordította magát, hogy „Irány a Balaton, csak ütés és térd”. Bementünk lenyomtunk 2-3 menet viziküzdelmet és bentmaradtunk uszkálni. Életem legjobb tábora volt, nagyon sok jó embert megismertem és örülök ennek az egésznek, sokat fejlődtem, szóval kellemeset a hasznossal.
De még nincs vége a napnak, mert este a végső mulatás ahol” a gyengék elhullanak”.
Luival és Kamival meg a pary navigátorral mentünk, ahogy szerdán. Luiék elég durva dolgokat meséltek. Lui rnyomozó volt és kommandos és mivel nyakig ki van varrva ő volt az az ember, aki beépült bandákba meg drogosokhoz, alkesz bünözőkhöz ilyesmi. Mesélte, hogy el is kapott így egy több éve körözőt bűnözőt. Meg mesélte, hogy mennyire nem bírta az elején a hulla szagot, aztán hozzászokott, sőt elmondása szerint meg is szerette, azért ehhez kell egy egyéségesnek nem mondható gyomor és egyfajta perverzió. Majd mesélt egy olyan esetről, hogy egy faszinak nem találták meg a fejét egy robbantás után. Olyan nagy volt a lökéshullám, hogy a lába a plafonra ragadt és onnan ficegett le, aztán egy tűzoltó megtalálta a fejét egy kuka mögött és elkezdte lóbálni, hogy megvan a feje. A tűzoltók sem normálisak, az tuti. Kemény meló az is és még meg sem fizetik rendesen. Aztán mesélte a hullás dolgok kapcsán, hogy volt valami hulla és már bomlásnak indult és azt mondja olyankor a legbüdösebb és egy újságíró nem akart elmenni és sehogy sem tudták elüldözni, Lui fogta elővett egy szendvicset és elkezdte enni, mivel már annyira megszokta a hullaszagot. Erre baszki már én sem tudok mit mondani.
Kami is durva forma, Lui legjobb haverja és ő hozta el, hogy edzen egy kicsit így 50 évesen. Nem is nézném 50nek, kb 10 évet letagadhatna. 20 discója van, 1 éve jött haza Thaiföldről mert ott élt egy kis szigeten 4 évig és előtte élt Kanadában és Japánban is. Nem tudom mikkel bizniszel, de elég sok lóvéja lehet és emellett nem sznob meg ilyesmi, ugyanabban a fullosnak nem mondható panzió szobában aludt mint mi és nem panaszkodott egyszer sem.
Odaértünk, lecsaptunk egy borsodi bivalyt és elkezdtünk alapozni. A coca cola beachen Kami foglalt asztalt 10re. Odamentünk és apu is ott volt, ott is ittam vagy 2-3 sört, majd kikisértük aput a kocsijához pár órával később és elkezdtünk mászkálni, csak így fiatalabbak. Betértünk vagy 4-5 helyre és olyan helyeken táncoltam, olyan lányokkal, ahol és akikkel nem gondolnátok. Mindenesetre megtanultam ezt is élvezni. Végül Zoli valahogy sikeresen lehívta a csoporttársát és az unokatesóját. Nem nagyon jöttek mint nő de nem voltak rossz arcok. Megittunk még 1-2 sört, én még Tomival felesbe egy sex on the beachet kuponnal így 1et fizettünk ketten és kettőt kaptunk. Ez volt a nap csúcspontja, innentől emlékszem a legkevesebbre, de elég durva, hogy annyira részeg voltam, hogy tipikus party zenékre táncoltam egész jó discos sunákkal.
Aztán kiültem Zolival meg azzal a 2 csajjal a Balatonpartra. Elnéztem egy pillanatra és Zoli már smárolt a csoporttársával, akit, ahogy mondta az ég világon nem kapna el mert a csoporttársa és még le kell húznia vele egy félévet, ami annyira nem is vészes. A csaj elkérte Zoli pólóját és Bruti hívott, hogy mennünk kell, vagy kintalszunk a Balatonparton.
Péntek
Péntek reggel még annyira részeg voltam, hogy szédültem és alig emlékeztem valamire, aztán szorványosan jöttek be a dolgok a takarítás közben. Arra ébredtünk, hogy szemét van mindenhol mindenki ágyán és anyám jön be kiabálva, hogy 30 percünk van összepakolni. Majd kiderült, hogy Bence és Tomi, amikor hazaértünk basztatták Csongort, aki előtt hazament és már aludt. Először csak üres üvegekkel, majd teli üvegekkel kezdték el dobálni. Csongor ideges lett felkapta a kukát és hozzájukbaszta az éjszaka közepén, így lett minden tiszta szemét.
Reggel pakolás után, kivittük a cuccokat, úsztunk és eveztünk egyet egy kenuval és mennünk kellett, nem tudtuk megvárni a hússütést, de apu azt mondta nem is baj mert szerinte szarul csinálták meg.
Nem is tudok mást ehhez az egészhez fűzni, majd gondolom aki a végére jutott, amiből szerintem nem lesz túl sok, kapni fogok visszajelzéseket.
Azt hiszem mai nap a holtpont. Már nem érdekel miből mennyit kell rúgni vagy ütni, hány fekvőtámaszt csinálni, hány gugolást, a nagyja még éppen kifér. A reggeli futást elmaradt, mert Brutinak nem volt kedve, pedig most rákészültem jobban és simán lett volna kedvem. Ma már összkéz összláb van, tehát mindent lehet. Az reggeli edzésen pao kifulladásig. 30,20,15 majd 5 rúgás egy oldalon és persze utána mindez ballábon is, váltás nélkül, pihenő nélkül. Aztán a szokásos fekvőtámaszok” tartod ameddig nem szólok, vagy combos!” Talán vasárnap kaptam Brutitól egy combos, mert lovaglóállás volt, mélyen bele kellett ülni és a kezeket előretartani és aki leengedte combos kapott. Odaszólt, hogy leengedted a kezed, gyere ide combosért. De mint utólag kiderült nem én voltam, hanem mellettem Bence, de emiatt én is leengedtem a kezem és reflexből meghajoltam és leengedtem a kezem. Így nekem is mennem kellett combosért. Mondanom sem kell 5 percig élni sem volt kedvem. Tehát a fekvőtámaszokat mindenki ha nem is nyomja inkább tartja ájulásig. A pao után sparring összkéz összláb. Első Zolival volt. Elég kiegyenlített volt a küzdelem, ő is sokba belenézett meg én is. Jó érzés volt vele küzdeni, főleg, hogy már volt szerencsém találkozni vele a tábor előtt Bruti edzésen és ott rámvert nagyokat. Ezek szerint sokat fejlődtem azóta, aminek természetesen örülök, hiszen nem hiába edzek. Zolival volt talán a legjobb küzdeni, az ittlévők közül. Tényleg harc volt technikával, erővel és még ő dicsekedte el apámnak, hogy fejberúgtam kétszer is. Annyira nem vagyok rá büszke, Ákos jól megtanított magasra rúgni meg sokat eröltettük, mindössze ennyi, de úgy gondolom, hogy a fejrúgásokat fogom erőltetni, mert úgy tűnik sok embert meg lehet fogni vele. Mindenkit fejberúgtem legalább egyszer akivel küzdöttem, kivétel Tibit, de vele is próbálkoztam, csak hát 195cm-el nem olyan egyszerű. Nah meg Geri, ott ő rúgott fejbe és majdnem leKOzott. Leüthetett volna ha akar, de jó fej volt és tanított inkább. Utána, már említettem Gerivel küzdöttem. Már tegnap is, azaz kedden is jött hozzám, de pont vége lett az edzésnek. Vigyázott rám, de nagyokat rámütött. Elég jól küzd, alig tudtam eltalálni, amit nem is csodálok. Ő a legizmosabb itt mindenki közül és a lábát is elég lazán emeli fej fölé. Aztán 3. menetbe Tomival küzdöttem. Inkább csak tanítgattam, mert toló rúgást sem nagyon tud rúgni, meg odaütöttem neki lazábban, ahol helyet láttam. Majd egy Gábor nevű, szintén izmos, de csak pár hónapja muay thaiozó sráccal küzdöttem. Teljes kontrolláltam, de ő is kaphatott már előtte keményeket a fejére, kérte is, hogy ne túl keményen, de nyilván nem megülni akarjuk a másikat, mint Bence a küzdelmek során. Remélem vele is szembekerülök és „leküldöm az állkapcsát a pokolba” akkor megtanulná, hogy ne ugasson mindenkinek és hogy a küzdelem barátok között és edzőtársak között nem így néz ki, Meccsen kell keményeket ütni meg rúgni, nem edzésen. Azt bírom, amikor teljes erővel jön nekem én meg fél erővel kb, mert van kontrollom és inkább próbálok figyelni a technikámra, meg a védekezésre. Jön soroz, üt és 10ből 9et levédek. Meccsen az ilyet a 2. menetbe megeszik. De hát ő tudja, ha ez neki jó. Edzés után Tomi és Csongor is panaszkodtak, hogy ezt nem így kell, mert mindkettőjüknek dühből ment neki. Csongórt le is küldte a földre egy egyenessel és egy felütéssel. Elkezdett az órra is vérezni és a sparring után ő már sajnos nem csinálhatta a további 100-200 fekvőtámaszt és gugolást, amit mi mosolyogva, de mégis egy mély „basszameggel” csináltunk végig. Este a szobából mindenki ment Siófokra. Csongort is nagy nehezen sikerült meggyőznünk. Végül talán meg is bánta, hogy eljött, mert fájt a feje is meg nem is élvezte annyira. De én egészen megtanultam élvezni a nem nekem való helyeket is. Kb 3ig maradtunk, Bruti, Tom, Gábor meg Máté még maradtak 5ig, mert az utóbbi 2 személy csütörtökön a 2. edzés után megy, nem pedig pénteken délután. Lecsaptam egy borsodi bivalyt aztán egész jól éreztem magam, de valójában csak a hátamat támasztottam és nézelődtem 3ig, meg sétálgattunk. Csütörtökön majd két bivaly lesz és lesz tánc is meg minden és nem fogom szégyellni emiatt magam.
