Láthatatlanul

Tetszik, vagy nem tetszik, mégis írtam. Nem akartam feltenni, de a versekre szavazott olvasóimnak is eleget szeretnék tenni. Remélem egy rövid időre sikerült.

Láthatatlanul

Körforgás, élet, kifolyó végletek, elég
Kifordult világokból is elterelték elém
Mindenütt, de honnan és mit nézzek?
Más sincs szemeim előtt, csak törések

S mégis hangtalanul, a jövőbe ordítok
Érzeteket félig fedve, eltörten alig bírok
Tépd ki azt az oldalt, égjen el bennem
A tükrök sem mutatnak senkit embernek

Láthatatlan, koravén szellemekkel úszok
Újra mozdulatlanul, csak a föld felett kúszok
Lennék csak földből, kitört rönkön helyén
Régen betemetett, elfeledett óriások fején

Nyomorúsággal telve, igazán boldog lehetnék
Ehelyett szeretni vágyó, haldokló élet az enyém
Lemondok rólad is, a mulandó érzésről
Beleuntam már a függésbe, ettől az élettől